„Zsigerien, ösztönien csodálatos művészeti műhelyet, színházat tudunk létrehozni” – interjú Mikáči Mirellával
2023-08-05 19:38:17-kor
A TIM Stúdió alkotó csoportjának legtöbbet foglalkoztatott színésze Mikáči Mirella, aki a Stúdió egyik legrégebbi tagja, és aki az előző évadban már a színésztréningek vezetésébe is belekóstolhatott. Interjúnkban őt kérdezzük arról, milyen út vezetett idáig, milyen nehézségek és impulzusok jellemezték eddigi működését a Stúdióban, és arról, hogy mit tartogat számára és a Stúdió számára a jövő.
Régóta tagja vagy a Stúdiónak, rengeteg projektben részt vettél már az előtt is, hogy tanítani kezdtél volna a csoportokban. Milyen volt számodra ez az út a stúdióban?
Igazából nem is tudom, mikor kezdődött az út. Mióta bekerültem a TIM-be, vagy már előtte? Az volt az út eleje, hogy megismertem Martint? Már nem is tudom észben tartani az éveket: így hasra csapva 5 éve vagyok tag, de olyan, mintha itt nőttem volna fel. Mert részben igaz, a Stúdió mellett, annak köszönhetően és vele együtt váltam egyre érettebbé, öntudatosabbá, szabadabbá. Sok nehézség kísérte a Stúdió működését, és még fogja is. Viszont nekem individuálisan az utóbbi idők egyik legnagyobb kihívása az előkészítő csoport vezetésének az elvállalása volt.
Milyen kihívásokkal szembesültél csoportvezetőként?
Nagy megfelelési kényszerekkel szembesültem, hiszen MIRELLA vagyok (akármennyire egoistának is tűnik ez most), az a tag, aki a legtöbb előadásban részt vett, akit nagyon dicsérnek, aki „mindenkivel jóban van” – már most összeszorul a gyomrom, ha belegondolok, hogy ez nem csak örömöt, hanem mennyi terhet is okoz és okozott nekem. Én pedig a legjobbat akartam nyújtani a csapatomnak, és azzal kellett szembesülnöm, hogy minden, amit tanultam, amit megéltem, nem volt elég ahhoz, hogy ne kérdőjelezzem meg a képességeimet hetente, hogy ne érezzem úgy, hogy tőlem nem tanulhatnak sokat, mert én sem tudok eleget. Imposztor-szindróma, ha jól tudom a hivatalos neve ennek az érzésnek.
Viszont a csoportom nyitottságának, őszinteségének és rendkívüli érzelmi érettségének köszönhetően, – amelyek rám is igazak, csak, hogy kicsit kedves is legyek magammal –, meg tudtuk lépni a nehézségeket és egy biztonságos közeget hoztunk létre, ahol mindannyian sokat tanultunk. A nyár elejére a legnagyobb nehézséget a részvétel csökkenése jelentette: elkezdődtek a vizsgák, utazások, beszűrődött év végi kifáradás.
Hogyan épült fel a csoportmunka az előző félévben, és hogyan látod, milyen irányba sikerült haladnotok azóta, hogy először találkoztál az előkészítő csoporttal?
Kőkemény improvizáció volt részemről. Sok olyan feladatot csináltunk, amit korábban én is tanultam, megéltem, viszont a félév vége felé többször saját ötleteimet és megközelítéseimet is belevittem, így voltak feladatok, helyzetek, amiket én hoztam létre. Meg akartam őket dolgoztatni, és ők is ezt szerették volna. Sajnos, vagy nem sajnos, csak év végére sikerült nekem is eléggé megerősödnöm a feladathoz, de így legalább biztosabb vagyok magamban és a csoport jövőjével kapcsolatban is. Ők is hatalmas fejlődésen mentek keresztül, és ez legjobban azokon a tagokon látszódik, akik rendszeresen részt vettek az órákon, és mindent beleadtak. Igazából, amikor ott voltak az órákon, mindannyian mindent beletettek. Én nagyon szerettem és szeretek velük dolgozni, és mindig boldog eufóriával távoztam az órákról, ez pedig a közösen megélt munka és fejlődés eredménye. Ők sokkal magabiztosabbak, őszintébbek és érzékenyebbek lettek, vagy legalábbis sokkal jobban meg merik mutatni „saját magukat”. A hangjukat is megtalálták, nemcsak metaforikus, hanem fizikai értelemben is.
Szerinted milyen utakat nyithat a Stúdió számára az új helyszín, a Puskin utcai Stúdió?
Ez egy kétélű penge. Nagy teher lett a stúdión, mióta beköltöztünk oda. De ha együtt megharcolunk, kitartunk, hiszünk magunkban és a Stúdióban, és leginkább Martinban, akkor valami nagyon zsigerien, ösztönien csodálatos művészeti műhelyet, színházat tudunk létrehozni. Olyat, ahol tényleg nem kell szégyenlősködni, visszafogni magunkat, hanem mindenki megkaphatja azt, amit akar, feltéve, ha kinyitja a száját és elmondja. Másképpen nem megy. Amúgy nem csak színházi szempontból nyújthat sokat az új helyszín. Én rájöttem, hogy nehezen hiszek másokban, ha krízis van. Ez magamra is igaz. Ha megijedek, gyorsan elbizonytalanodom az irányban, amelyben haladok. De itt megtanulhatom, hogy az élet nem mindig stabil, néha ki kell tartani a mellett, amiben az elején hittél, még ha átmenetileg el is veszíted a reményt. Én pedig nagyon régóta és nagyon lojálisan hiszek a Stúdió értékeiben és Martinban. Most pedig ki akarok tartani, akármennyire nehéz, mert én is profitálhatok abból, ha megtanulok kitartóbb lenni.
Mi az, amit szerinted a Stúdió nyújtani tud annak, aki szívesen megismerkedne a színészettel, a színházzal vagy egyszerűen csak személyes értékeiben fejlődne?
Amit egyelőre még nem tud nyújtani, az a biztos karrier. Itt csak ritkán kapunk pénzt, mi fizetünk tagdíjat. Vannak kapcsolataink, de csak úgy nem fogunk tudni senkit eljuttatni castingokra, színházakba. Ezt fontos tisztázni, nehogy fals illúziót keltsünk! Viszont, azt hiszem, a legnagyobb kincs és érték, amit adhatunk – és nem vagyok teljesen biztos, hogy mindenhol lehet ilyen kapni, még ha cserébe papír is jár –, az pedig az őszinteség és az erő. Ez a kettő pedig szerintem nemcsak hogy a színésztnek az alapja, hanem az életnek is. Az őszinte kommunikáción keresztül az ember megtanulhatja megismerni magát, , és ezáltal erőt szerez. Ezek mellett pedig hiteles, őszinte színészkedést és színészmesterséget tanulhat tehetséges tanároktól és színészektől. Ami még előnye a stúdiónak, hogy itt nem kell gyárilag készíteni az előadásokat, mi akkor és azt adunk elő, amikor és amit mindenki szeretne. Még ha ebből vannak néha vitáink is.
Milyen projekteken dolgozol jelenleg és milyen terveid vannak a Stúdión kívül?
A legnagyobb jelenlegi projektem az életem. És ez így is marad. Azon belül pedig a kapunyitási pánikkal küzdök, és próbálom magam íróként, színészként, művészként is érvényesíteni, míg mindez mellett meg is szeretnék valamiből élni. Amúgy pedig ősszel végzem az ELTE-n szabadbölcsészet szakon.
A TIM Stúdió 5 csoportba várja az alkotni vágyókat és közösséget keresőket 2023. augusztus 31-ig.
A stúdióról és a jelentkezésről további információ olvasható a TIM Stúdió honlapján és Facebook oldalán.