TIM Stúdió

"Manapság is meg lehet menteni egyetlen kézmosással százezrek életét, és még csak nem is kell hozzá halottakat boncolnunk" – a Zanox – Kockázatok és mellékhatások című film rendezőjének új tragikomédiája, a Semmelweis Ignác életéből merítő, a Teendők halál ellen az őszi teltházas felolvasószínházi előadások után újra a TIM Stúdió műsorára kerül. Ennek kapcsán beszélgettünk Baranyi Gábor Benővel az alkotási folyamatról, a szövegkönyv és az előadás megszületéséről.

Honnan jött az inspiráció és az ötlet a Semmelweis-történet feldolgozásához?

2013-ban Czeizel Endre egyik előadása keltette fel az érdeklődésemet Semmelweisről és az ő halálának körülményeiről. Még akkor fel is vettem Czeizel Endrével a kapcsolatot, és bele is kezdtem a kutatómunkába Semmelweisről, a családjáról, a korról, amiben élt, a 19. századi orvostudományról, a hétköznapi szokásokról, az illemről… Sikerült megszereznem igazi ritkaságokat is, például Semmelweis Ignác boncolási jegyzőkönyvének a másolatát, és a Bécsi Közkórház belső politikai ellentéteiről szóló német nyelvű feljegyzéseket is. Korabeli magyar nyelvű levelezéseket, naplókat is elolvastam, hogy a nyelvezetet vissza tudjam adni a dialógusokban. Mellette persze sajnos nagyon sokat kellett egyéb projektekben dolgoznom, ezért a kutatómunka 4 évig is elhúzódott. Aztán sikerült kapnom állami támogatást, így 2017-2018-ban 10 hónap alatt megírhattam mindebből egy 140 oldalas forgatókönyvet. Mivel ennek a leforgatására már nem kaptam támogatást, Kungl Zsigmond forgatókönyvíró, dramaturg segítségével újradolgoztuk egy színpadon, felolvasószínházi keretek között is előadható 70 oldalas szövegkönyvvé.

Mi képezi a Teendők halál ellen című darab aktualitását?

Mikor 2013-ban nekikezdtem a kutatómunkának, még nem igazán volt aktualitása. Még csak az sem mondható, hogy elkezdődött volna valami trend, hogy magyar történelmi filmek szülessenek. Talán azért volt csak időszerű Semmelweis halála történetének feldolgozása, mert erről az utóbbi évtizedekben friss kutatási eredmények születtek, amik nagyon izgalmas filmes alapanyagnak bizonyultak. Utoljára 1952-ben került magyar Semmelweis-film a mozikba, ami még azt mutatta be, ami a közvéleményben is a legelterjedtebb hiedelem volt, hogy a legnagyobb magyar orvos élete végére megőrült, és ennek következtében „agylágyulásban” halt meg. 1963-ban exhumálták és vizsgálták meg először magyar kutatók a csontmaradványait, ami viszont egy sokkal bizarrabb, izgalmasabb történetet tárt fel.
Mára sajnos Semmelweis felfedezése a koronavírus kapcsán is aktuálissá vált. Manapság is meg lehet menteni egyetlen kézmosással százezrek életét, és még csak nem is kell hozzá halottakat boncolnunk.

Mennyire hiteles a történet? Mit gondolsz, szükség van-e a történelmi hűségre?

150 év távlatából nehéz megmondani teljes bizonyossággal, hogy mi történhetett, márpedig a film igen konkrét kommunikációs forma, ahol egyértelműen kell állást foglalni. A fellelt kutatások anyagaiból a dramaturgiailag érdekes, ugyanakkor számos bizonyítékkal megtámogatott elméleteket emeltem be forgatókönyvembe, s amiről nem találtam adatokat, azokat a részeket a karakterek jelleméből adódóan próbáltam meg újraalkotni. Mivel a darab alapjául szolgáló forgatókönyvem nem egy ismeretterjesztő film terve volt, a történetet a valóságtól elemeltem, s ezt az elemeltséget igyekeztem már az első jelenetekben is egyértelműsíteni. A történetben rejlő abszurditást kihangsúlyoztam és tovább erősítettem, így egy sajátságos fekete humor is helyet kapott benne. A hitelességet fontosnak tartom, de a szerzői szabadságot is. Mondandóm lényege tudományosan alátámasztott, de a stílus, ahogy ezt elmesélem, nagyon szerzői.

Hogyan kerültetek kapcsolatba a TIM Stúdióval?

Nem szerettem volna, hogy ez az írásom a fiókban maradjon, ezért 2020-ban beadtam egy pályázatot az NKA-hoz, hogy színpadra vihessem. Megnyertem, de jóval kevesebb összegből kellett gazdálkodnom, mint amennyiből az eredeti tervek szerint megvalósítható lett volna. A koronavírus és egyéb akadályok is megnehezítették a dolgom, és akkoriban kezdtem el előkészíteni az első nagyjátékfilmemet is, a Zanoxot. Ameddig csak lehetett, halasztást kértem az NKA-tól, mert azért mégis csak szerettem volna ezt a támogatást kihasználni. Kungl Zsigával kitaláltuk, hogyan lehetne ezt minimálban megoldani, már csak színészek és egy hely kellett hozzá. A TIM Stúdióban tanító Mészáros Blanka ajánlására felvettem a kapcsolatot a stúdió vezetőjével, Tőzsér Martinnal, aki nyitott volt arra, hogy két alkalommal előadjuk az ott tanulókkal a darabot. Megnéztem a csoport próbáját, előadását, és néhány színészhallgatót felkértem a szerepekre. Elsősorban azokat a karaktereket kerestem, akik a könyvben meg vannak írva, úgyhogy a kiválasztás során nem minden tehetséget vontam be, de egy szereplőválogatás sajnos mindig ilyen. Vannak nagyon tehetséges emberek minden meghallgatáson, akiket aztán mégsem választunk ki, mert más az elképzelésünk arról a karakterről, akit meg kell formálni. A társulaton kívülről egy embert vontam be, Kaufman Joelt, akit annak idején még a Zanox egyik szerepére hallgattam meg, és úgy gondoltam, dr. Skoda karakteréhez nagyon illene. Hogy költséghatékonyak és gyorsak legyünk, és mert a társulat tagjai más darabokban is játszanak, emellett iskolába járnak és sokan még civil munkahelyen is dolgoznak, felolvasóestként adtuk elő a Teendők halál ellent. A tervezett két alkalom annyira hamar teltházas lett, hogy további két előadást is meghirdettünk. Aztán volt egy költözéssel egybekötött kényszerszünet, és most egy új, a darabhoz látványban sokkal jobban illő, ámde kisebb nézőtérrel rendelkező helyen, a Puskin utca 2. pincéjében háromszor újra előadjuk a helyszínhez kitalált mozgáselemekkel, tovább csiszolt szövegkönyvvel.

Milyen tapasztalatokat és benyomásokat szereztél a velük való közös munka során?

A társulattal való közös munka szinte már terápiás hatással van rám. Mindig sokkal jobb kedvem van, mikor vége a próbának, mint mikor elindultam otthonról. Hiányozni fog, ha ennek vége lesz, pedig csak heti egy alkalommal szoktunk találkozni.

Milyen projekteken dolgozol most, mik a művészeti terveid a közeljövőben és középtávon?

Szívesen rendeznék még színdarabot, vannak is ötleteim, de filmterveim, megírt forgatókönyveim is vannak. Azt kívánom, legyen úgy, ahogy ezzel a darabbal is volt. A filmkészítés évekig tartó, idegőrlő, kifacsaró munkája után legyen lehetőségem regenerálódni színdarabrendezéssel.