TIM Stúdió

Hogyan változtatta meg az önismereti és hasonló tréningek, foglalkozások fontosságát a járványhelyzet?

Ami a legfontosabb, hogy a lezárások miatt a foglalkozások szervezése ellehetetlenült. Az aktuális járványügyi szabályozásokat követték a pszichoterápiás módszerspecifikus képzőhelyek, így a járványhullámok alatt hónapokon keresztül szigorúan tiltva volt a csoportok alkalmainak megtartása. Mivel a pszichiátriai ellátóhelyek is korlátozott kapacitással működtek az egészségügy túlterhelődése miatt, a terápiára szoruló személyek sok esetben terápia nélkül maradtak. Jelenleg is hosszú várólista van mind az állami, mind a magán ellátóhelyeken. A pandémia alatt az embereknek olyan helyzetekben kellett helyt állniuk, amire korábban nem volt példa. Új megküzdési stratégiákat kellett találniuk. Aki ebben eszköztelennek érezte magát, annak gyakran ebből adódóan is pszichés nehézségekkel kellett szembenéznie. A lezárások alatt a családon belüli bántalmazás még gyakoribbá vált, ami tovább tetézi azt, hogy Magyarországon heti egy nő hal meg családon belüli erőszak következtében. Sajnos továbbra is temérdek kezeletlen pszichiátriai beteg van, az ellátórendszer pedig sajnos túltelített.

Ha önismereti foglalkozásokat tartasz, milyen aspektusokon vannak a hangsúlyok? Mire van a legnagyobb igény az ilyen csoportokban?

Az önismereti csoportok sem különböznek bármilyen más csoporttól, hiszen mindig egyének közösségével dolgozunk. Talán csak annyi a különbség, hogy az aktivitásra nem kell nagyobb motivációt fektetni. Az emberek ugyanis általában vágynak magukról beszélni, szeretik megosztani érzéseiket, gondolataikat, mondhatni, önmagukat. Néhányan esetleg szeretnék, hogy rövid idő alatt nagyon mélyre menjenek és hamar megoldják a nehézségeiket, de az önismeret egy élethosszig tartó folyamat, amit nem lehet megúszni. Pontosabban meg lehet úszni, csak nem érdemes. 

Most, hogy egy színházra, a művészetekre fókuszáló csoporttal dolgozol együtt, hogyan látod, nekik más önismereti tréningeket tartani?

Egyáltalán nem, legalábbis én nem tapasztaltam különösebb eltéréseket. A nyitottság talán evidensebb, de a egyéni kihívásokkal ugyanúgy meg kell küzdeni.

Milyen módszereket használtál velük?

Néhány hetente találkoztunk, és ekkor hosszabb foglalkozásokat tartottunk. Elsősorban önismereti gyakorlatokkal, imaginációs és pszichodráma technikákkal dolgoztunk. Mindezek a gyakorlatok az intraperszonális és interperszonális reflexió mélyítésére voltak hivatottak. 

Milyen volt együtt dolgozni a stúdiósokkal?

A stúdiósok nagyon lelkesek és motiváltak. Jó volt megtapasztalni azt a támogató közeget is, amit már nem kellett megteremteni, mert az a stúdió adottsága. Természetesen ettől függetlenül az egyéni munka nem spórolható meg. A kezdő csapattal ezért egy kicsivel hosszabb önismereti munkára volt szükség. Izgalmas volt a csoportokkal a színdarab előkészítésén dolgozni, a szerepeik kibontását pszichológiai módszerekkel megsegíteni. 

Mi állt a fókuszban a tréningek során?

Abban próbálom támogatni őket, hogy fokozatosan, lépésről lépésre térképezzék fel egymás és önmaguk megismerését, működésmódjait. Ehhez elengedhetetlen az önreflektív gondolkodás és a kapcsolati működéseikre való fókuszáltabb rálátás elindítása. 

Milyen jelentősége lehet annak, hogy a foglalkozások csoportmunkában, és nem egyénileg zajlottak?

Ha egy hosszabb folyamatról van szó, akkor csoportdinamikai történésekkel is kell foglalkoznunk. Itt egy szorosan együtt dolgozó közösségről van szó, ezért a szociális kapcsolatokban való működésük a csoporttérben is megjelenik, így ezek tudatosításával is lehet dolgozni. A társulattal sajnos ez csak egy rövid folyamat volt, így itt inkább egy ízelítőt kaphattak az önismereti munkából. 

Milyennek látod a szakmád megítélését a fiatalok körében? 

Nem lehet általánosítani. Sok fiatal tudatos, dolgozik saját magán, reflektál önmagára és a környezetére, fontos számára az önismeret és elakadásai esetén jó szívvel megy terápiára. Ugyanakkor sok fiatal nincs így ezzel.

Meglenne-e a helye a pszichológiának a színházi-művészeti közegen belül, akár a nagy nyomásnak kitett előadóművészek között is?

Mindenkinek szüksége lenne terápiára, ugyanis a társadalmunk sajnos nagyon súlyos patológiákat termel ki. Ahogy az abúzusok – akár a sport, akár a színház területén – egyre láthatóbbá válnak az áldozatok bátorságának köszönhetően, a célzott terápiás munka, akár preventív jelleggel is fontos lenne szakmai berkekben is. 

A 2022 szeptemberében induló csoportjainkban is fontos szerepet kap a pszichológia és az önismeret. Elindul a kifejezetten erre fókuszáló színház és önismeret csoportunk is. További részletek olvashatók az alábbi oldalon.